Pont az óvoda kérdés végére:)

Múlt héten volt a hivatalos beiratkozás az ovikban itt Tatán.
Hétfőn lementem a mellettünk lévő, körzeti oviba. Ismerem a vezetőt, én is idejártam, és ő már akkor is itt dolgozott, csak akkor mint sima óvónő.
Én: "igaz, hogy csak 5 szabad hely van?"
Vezető: "igen"
Én: "akkor az okt. 24ei Zalánomnak van esélye?'
Vezető: " nem tudom felvenni."
Én: " ok, viszlát":)

Igazából nagy mizéria volt ebből az ovi témából a családban.
Az az ovi, ahova Zalán végülis járni fog, Agostyánban van, tőlünk 5 km-re. Hivatalosan Tatához tartozik, egy csoportos, falusi óvoda. 2 óvónő, 2 dadus, 22 gyerek. Fa játékok az udvaron, természetközeli gondolkozás, zöld óvoda. Sokat kirándulnak, sok időt töltenek az udvaron.
Szóval a top. És ezt férj lelkesen hangoztatta is. Anyámnak is. Aki ezt támadásnak élte meg, és hogy mi nem vagyunk normálisak hogy kihordanánk inkább 5 km-re, mint hogy az alattunk lévő oviba irassuk.

No most, ezért lezártam a témát, és közöltem hogy nem vagyok hajlandó addig veszekedni ezen, amíg a konkrét beiratás nem zajlik le.

Végül az élet döntött:)

És Zalán az agostyáni Bergengócia növendéke lesz okt. végétől:)