Ovi-krízis

Az utóbbi pár napban fülembe jutott pár olyan infó, hogy mégse lesz olyan egyszerű menet az óvoda kérdés.
Először mikor elkezdtem ezzel foglalkozni, elkezdtem Vekerdyket olvasni. Ami abból a szempontból nem tett jót, hogy elhittem neki, amit leírt. Hogy valahogy úgy kéne működnie egy óvodának, iskolának ahogy ő gondolja. Szabadon, természetközelien stb. Van is Waldorf csana a környéken, meg ugye Rogers féle személyközpontú intézmény is. Pénztárca problémák miatt hiába, nem tudjuk megoldani:(
Mivel a konkrétan mellettünk lévő ovit (mi lakunk a 41es számú épületben, az ovi a 39es) mindenki dicséri, így kezdtem megbékélni, hogy ok, ide fog járni Zalán is (én is, hugom is idejárt).
Erre jöttek ezek a kósza infók, hogy elég nagy hátrányt jelent, hogy csak okt. végén tölti be a 3at, és hogy én kistesóval itthon vagyok.
És sajna ma ez beigazolódott:( Felhívtam az ovit, és ugyanezt mondták ők is. De persze próbáljuk meg a jelentkezést, hátha.
Kértem egy kis segítséget egy olyan embertől, akinek a véleményére adok. A vele való beszélgetés közben jutott eszébe, hogy múlt héten mondta az agostyáni óvoda vezetője, hogy szívesen látnak bárkit. És hogy kis létszámú oviscsoport, sokat kirándulni, gombásznak stb.
Délután ki is gurultunk Agostyánba, kb. 10 perces út. Láttuk az ovit, az udvarát, nagyon szép fajátékokkal. Férjnek is szimpatikus.
Holnap azt hiszem felhívom őket.